Kölykök

A kölykök oltása és fertőző megbetegedései!

Későn vagy korán oltani?

Mindig vitatott kérdés volt, hogy mikor kezdődjön meg a kölykök oltása: lehetőleg hamar (6. hét) vagy inkább később (8. – 12.hét), amikor is az utóbbinak gazdasági megfontolásai voltak: a kölyök új gazdája oltassa be a kutyust, hogy legalább az oltási költségek ne a tenyésztőt terheljék. Ezzel a nézettel gyakran találkozunk akkor, ha keverék kölyköket nevelnek fel.

A késői oltási időpont harcosai, a kölykök védettségi helyzetével kapcsolatos felfedezésekre hivatkoznak. Az élet első napjaiban a kölyök keringésébe az anyatejjel, a bélrendszeren keresztül bejutnak antitestek.  Ez csak az első napokban lehetséges, mivel ezek a védettséget biztosító anyagok később már nem jutnak át a bélfalon.

Ezért olyan fontos, hogy az újszülött kölykök anyatejet és ne tápszert kapjanak, mert ez utóbbi nem tartalmazza ezeket az antitesteket.  Az antitestek között vannak parvo – antitestek is. Ha ezek az antitestek kapcsolatba kerülnek a vírussal, elpusztítják, nem tesznek különbséget, hogy ez a betegségokozó vírus, vagy egy legyengített – betegséget nem okozó – oltóanyag.

Az aktív oltóanyagok esetében a kölyökbe leölt vagy élő, de betegséget már nem okozó anyagot fecskendeznek, a szervezet pedig előállítja a megfelelő ellenanyagot. Ezeknek hosszabb az élettartamuk. Természetesen annak van értelme, ha akkor kapja a kölyök az oltást, amikor az anyai antitestszint már nem nyújt kielégítő védelmet. Az anyai antitest által biztosított védettség vége és a saját immunrendszer által előállított antitesttermelés közötti időszakot „immunológiai lyuknak” nevezik.

A biztos oltás – egyszer oltva nem oltva…

A legtöbb kölyöktulajdonos csodálkozik, amikor az állatorvos több időpontot is megjelöl az ismétlő oltásokra. Néhányukban biztos felmerül a – megalapozatlan – gyanú, hogy az állatorvos a „szükségtelen” további oltásokkal csak ki akarja csalni a pénzt a zsebéből. De ezt fordítva kellene nézni: bármennyibe kerül is egy oltás, ez akkor is csak töredéke annak az összegnek, amibe az esetleges megbetegedés kezelése kerülne.

Az első oltáskor a saját szervezet termel antitesteket, de az antitestek mennyisége nem elegendő a tényleges védelemhez. Az ismétlő oltásokkal éri el az antitestek száma a vérben azt a szintet, mely már biztos védelmet nyújt. Ezen kívül az elhárító sejtek gyorsabban reagálnak, mint a termelés kezdetén. Ha ezt az állapotot elértük, akkor beszélhetünk arról, hogy az alapvédettség kialakult. De mert az antitestek idővel elbomlanak, rendszeres időközökkel újra kell termelődniük, mert különben a meglévő mennyiség már nem nyújt kielégítő védelmet.

Erre szolgálnak az emlékeztető oltások, melyet parvo esetében évenként ajánlatos beadatni. Ha évekig nincs emlékeztető oltás, legtöbbször eltűnnek a védelmet nyújtó antitestek, a termelőegységek „berozsdásodnak”. Ez magyarázza, miért fejlődhet ki a betegség a vírussal történő érintkezés után.

Az oltási könyv dokumentum

Állatorvosként gyakran kerül a kezembe olyan oltási könyv, melyben nincs kitöltve a fajta, a kor, a szín, a nem, hogy az olyan adatokról, mint a kutya, a tenyészet és a tenyésztő neve már ne is beszéljünk. Ha ez az oldal nincs kitöltve, felmerül bennem a gyanú, vajon milyen állathoz tartozhat ez a dokumentum…

Nincs bizonyíték arra, hogy a bemutatott állatot ténylegesen beoltották a bejegyzéseknek megfelelően. Határátlépésre vagy jogi esetben így bizonyítékként sem szolgálhat.

Az oltási könyv csak akkor rendelhető egyértelműen a kutyához, ha az identitás tetoválás vagy a mikrochip segítségével megállapítható és ezeket az adatokat az oltási könyvben is feltüntették.

Az oltási könyvet az állatorvos közvetlenül az oltás után kiállítja. Ha az eladó az oltási könyv hiányát azzal a mondattal magyarázza „… még ki kell állítani..”, az egész igencsak kétséges.

Ezen kívül a kölyökvásárló jobb, ha megvizsgálja az oltást elvégző állatorvos pecsétjét. Ha az állatorvos praxisa igen távol esik az eladó lakóhelyétől, a kölyök valószínűleg kereskedőtől származik, már kölyökkorban több száz kilométert utaztatták. Elég nehéz elképzelni, hogy egy saarlandi tenyésztő Passauba utazzon beoltatni a kölyköket…

Még rosszabb, ha egy olvashatatlan irka-firka mellett nincs pecsét…

Repedés a védőpajzson

A kölykök hathatós védelme érdekében, lehetőség szerint egy pillanatig sem szeretnénk túl kevés antitestet a véráramban. A születés pillanatától véd – a fentiek szerint – az anyatejből származó anyai antitest. Ezek azonban idővel elbomlanak, újak csak az oltás hatására termelődnek. „Immunológiai lyuk” keletkezik a szervezet védőpajzsán. Hogy ez mikor lép fel, természetesen függ attól is, milyen mennyiségű antitestet kapott a kölyök az anyjától. Az antitest mennyisége szukánként változó, a szukák különböző almainál sem azonos.

Több vizsgálat folyt arról, mikor jelenik meg ez a bizonyos „repedés”. Az eredmények igen eltérőek voltak, általában a 6. – 8. hét közepén jelent meg, de voltak olyan mérések, ahol ez előtti vagy utáni héten jelentkezett. Olyan hangokat is lehetett hallani, hogy a kölykök korai oltása kidobott pénz, mert nem nyújt védelmet a kölyköknek – a maternális antitestek miatt.

Ez a vita újabb vizsgálatokat eredményezett a Müncheni Állatorvostudományi Egyetemen, 400 db különböző fajtájú kölyök részvételével. Az eredményt 2000-ben hozták nyilvánosságra.

A hatodik illetve a nyolcadik héten beadott egyszeri oltás után a kölykök 2/3 részénél alakult ki a védettség. A korábban oltott kölykök előnye abban jelentkezett, hogy a védelemmel két héttel korábban rendelkeztek, mivel a megbetegedés a kölykök nagyobb részénél ebben az időszakban jelentkezik.

Függetlenül attól, melyik oltási sémát választották (6/8/12 hét vagy csak 8/12/ hét) a végső oltás után a kölykök 92 %-a rendelkezett a megfelelő védettséggel. Az oltások hatástalanságának okai – a nagyon valószínűtlen oltóanyag tárolási és kezelési hibák mellett – a kölykök erős férgessége, vagy más parazitafertőzöttségén kívül az immunrendszer veleszületett gyengeségére vezethető vissza. Ez utóbbit valószínűsítik néhány – nagy testű – fajtánál.

De amikor mindkét séma kölykeit a 15 – 16. héten újra beoltották, már mindegyik 100 %-os védettséggel rendelkezett.

Ez az eredmény egy, az eddigiektől teljesen eltérő oltási tervhez vezetett:

6.-7. hét            Parvo
8.-9. hét            Szopornyica, hepatitis, Leptospirozis, parvovirozis
12.-13. hét        szopornyica, hepatitis, leptospirozis, parvovirozis, veszettség
15.-16. hét        szopornyica, hepatitis, leptospirozis, parvovirozis, veszettség

A kutyák fertőző megbetegedései:

  • Szopornyica

Fertőző, újabban ismét fellépő vírusfertőzés, még nercek is megbetegszenek benne, mint ahogy – egy más formában – a fókák is. A fertőzött állatok minden testnedvükben vírusokat választanak ki, így más kutyákat is megfertőznek. A fertőzéstől számított egy héten belül a kutya lázas lesz, ez még a betegség tényleges kitörése előtt történik. Maga a betegség aztán gyorsan és viharosan tör elő. Három különböző, de akár kombináltan fellépő tünetet figyelhetünk meg:

  • Az idegi forma bénulással, mozgás- illetőleg egyensúlyzavarokkal vagy viselkedési zavarokkal jár.
  • A bél-forma többé – kevésbé intenzív hasmenést okoz.
  • A tüdőforma az egyszerű köhögéstől a tüdőgyulladásig terjedhet.

A megbetegedés foka igen különböző, a korai felismerése esetén kezelhető, de maradandó „károkat” okozhat, pl. a fogakon (korai kihullás), a talppárnákon (pl. hard-pad – azaz kemény mancs – szindróma illetőleg repedezettség). A szopornyica elhullást is okozhat.

  • Parainfluenza – Kennel-köhögés

A parainfluenza vírus okozza. A betegség a kutya légútjait támadja meg, legtöbbször száraz, heves köhögéshez vezet, mely majdnem úgy hangzik, mint az ugatás. Ez a kennel köhögés komplexumhoz tarozik. A kennel köhögés egy olyan megbetegedés, melyet a legkülönbözőbb vírusok és baktériumok – legtöbbször egyszerre többféle – okoznak. A parainfluenza általában akkor lép fel, ha a kutyák zárt területen találkoznak (kutyaiskola, agility pálya, kutyapanzió, kiállítás, állatmenhely), ahol a kutyák különböző csírái összekeverednek.

  • Veszettség

Minden emlős és madár, és az ember is veszélyben van ettől a megbetegedéstől. Elsősorban az agyat támadja meg. A veszettség legtöbbször harapáskor, nyállal fertőz. A harapás helyétől ezek a vírusok az idegeken keresztül a csontvelőhöz vándorolnak, végül az agyhoz, onnan a hasnyálmirigyhez, innen pedig újra fertőző útjára indulhat ez a borzalmas betegség.

A megbetegedés alatt az állatok három, többé – kevésbé kifejezett szakaszon mennek át, melyek a viselkedésváltozástól (vadállatok szelíddé válnak), agresszivitáson át a depresszióig terjedhet és különböző izmok bénulásával jár. A megbetegedés halálhoz vezet. De létezik a betegség nem tipikus enyhe formája is.

Ha az állat megbetegedett, a kezelését törvény tiltja, már a veszettség gyanúja is az állat kiirtását vonja maga után. Az egyetlen kivétel, ha az érvényes védőoltást 12 hónapon belül kapta meg az egyed.

  • Hepatitis contagiosa canis – Fertőző májgyulladás

Vírusfertőzés által kiváltott, fertőző májgyulladás, mely speciálisan a kutyákat – és a rókákat – fertőzi meg. A rókák ettől a vírustól legtöbbször agyhártya-gyulladást kapnak.  A kutyák legtöbbször más kutyákkal történő kontaktus, illetőleg fertőzött kutyák vizelete, széklete vagy nyála által fertőződnek meg. A fertőzés után néhány nappal fáradékonyság, étvágytalanság de nagy szomjúság lép fel. Hasfájás jelentkezik, melyet az állat púposított háttal esetleg a bordaív mögötti kivételesen erős érintési érzékenység jelezhet. A hasmenés, hányás, kötőhártya – gyulladás is ilyen tünet, ritkán görcsök is jelentkeznek. Különösen kölyköknél a hepatitis gyakran halálos kimenetelű. Minél idősebb az állat, annál komolyabb a betegség lefolyása. A betegség szövődményeként megjelenhet az ún. „kék szem”, ez egy  hályog, mely által a szem átlátszatlanná válik és üvegszemnek tűnik.

  • Leptosirozis

A leptospirozis baktériumok okozzák. A fertőzés a fertőzött állatok vizeletével – de patkányok közvetítésével pocsolyák, tavak illetőleg nedves talaj által is lehetséges. A leptospirózis vese- és májkárosodást okozhat. A fertőzött egyedek hónapokig – évekig választhatnak ki a vizeletükben leptospirózis baktériumot. Ezek a baktériumok más állatokra és az emberre is veszélyesek. A kutya különösen érzékeny erre a megbetegedésre.

  • Parvovirose – Dr. med.vet. Elisabeth Venzl

A parvo a legifjabb a veszélyes fertőző betegségek közül. Korábban a szopornyicát tartották a legveszélyesebbnek, de a 70-es évek végén, amikor a parvo megjelent a kutyáknál, módosult a kép. Ez a vírusos eredetű megbetegedés rendkívül fertőző, a fertőzés nem csak állatról állatra, hanem ruházat, cipő és más tárgyak „közvetítésével” is terjed. A környezetben a vírus hónapokig életben marad.

A megbetegedett állatok a vírust a nyálban illetve a székletben választják ki. Néhány nappal a fertőzés után magas láz, étvágytalanság, gyengeség, hányás és véres – vizes, csaknem kezelhetetlen hasmenés jelentkezik.  A bél nem képes a tápanyag és a víz felvételére.

A páciens belehal a folyadékveszteségbe és a kiszáradásba. A vírus szívizomgyulladást is okozhat, ez is vezethet hirtelen elhulláshoz, néha még a hasmenés jelentkezése előtt.

Ez a kór az oltatlan kutyákat ragadja el, a halálesetek még a felnőtt oltatlan egyedeknél sem ritkák. De ez a betegség gyakran támad meg „oltott” kutyákat, különösen 8 hetes kölyköket.